A hét plébániája: TASNÁDSZÁNTÓ

Tasnádszántó falu és községközpont a Partiumban, Szatmár megye egyik települése beosztott falvaival: Érkőrössel és Érszodoróval. 2011-ben 2377 lakóst számláltak, ebből 662 magyar ajkút. Tasnád városától északnyugatra fekszik. Tasnádszántó neve az oklevelekben 1205-1235 körül tűnt fel Zumtou, Zanpto néven, 1450-ben Tasnád-Szántó, 1688-ban Szántó néven írták nevét. A XV. században a település már az Érmellék egyik legnagyobb helyének számított, népessége ekkor a vármegyében a harmadik volt. 1389-ben Zsigmond királytól Szántói János és István a Pető fiai kérésére Tasnádszántó részére országos vásártartásra nyert engedélyt. 1420 és 1560 között a falu birtokosai a Csáki, a Csernavodai, Becsky és Kende Mihály birtokosok családjaik voltak. 1561-ben a Becskyek és Kende Mihály hűtlenségük miatt elvesztett birtokába Baranyai Kelemenfi, másként Fekete Jánost és Pécsi Tamást, azaz Balogh Fekete Jánost iktatták be. 1692-ben Becsky György elzálogosította Tasnád-Szántót és más birtokait 1500 magyar forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Szalai Barkóczi Katának juttatta. Tasnádszántón a Hajnal hegy északi oldalán levő Manastire-kolostor nevű helyen a szájhagyomány szerint olasz barátok kolostora és temploma állt. E szerzetesek valószínűleg az Rákóczi forradalom után telepedtek itt le, s ugyancsak a XVIII. században űzték el őket a Becskyek. A település erdején keresztül egy északkeleti irányú széles árok és sáncz nyomai láthatók, melyek állítólag Szatmárig húzódnak. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd Szilágy vármegye részeként. A magyarok a lakosság 34%-át alkotják. A falu nevezetességei: a református templom, a görög katolikus templom és a római katolikus templom.

A XIX. század második évtizede folyamán az itt birtokos Becsky család támogatásával szerveződtek közösségé a telepes katolikusok. Kápolnát építtetett számukra, melyet 1824-ben szenteltek fel. A templom a reformáció térhódítása során reformátussá lett, de később több család visszatért a katolikus hitre. 1829 óta plébánia. Tasnádszántó katolikus temploma 1836-ban épült és Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel. A tasnádszántói ősök azért választották példaképükül Loyolai Szent Ignácot, mert a nevével fémjelzett lelkiség Isten keresésre buzdít, úgy, hogy nem zárkóznak el a világ forgatagától, éppen ebben keresve a Teremtőt, meg is találják benne azt. A templom belsejében a főoltár képe, amely az angyalok övezte Loyolai Szent Ignácot, a jezsuita rend alapítóját ábrázolja, a XIX. században készült. Tornyában három harang van és egy óraszerkezet. A templom belsejét több szobor is díszíti: Jézus Szíve mellékoltár, Szent Antal, Szűz Mária, Kis Szent Teréz és Szent József.

A plébánián papi közösségben élve látják el Tasnádszántói, Királydaróci és Érmindszenti plébániákat és azok filiáit Toth Attila Levente, szántói plébános és Husztig Róbert, királydaróci plébános. Híveiket arra buzdítják, hogy mindenkiben úgy kell izzon a szeretet tüze, mint egykoron Loyolai Szent Ignácban izzott, akiben kiolthatatlan vágy égett azért, hogy az embertársait Istenhez vezesse. Nem véletlen, hogy Szent Ignácot a szent tűz embereként emlegetik, mindenki számára útmutatást jelenthet: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” A kántori szolgálatot Rés Pál és neje Rés Krisztina töltik be. Több alkalommal szerveztek már Gitártábort is, ami nem csak a gitározásban való fejlődést jelentette a táborozóknak, hanem lelki újulást is hozott a számukra. A templom a Közép-Szolnoki Főesperesség, Tasnádi esperesi kerülethez tartozik. A búcsús ünnepet július 31-én tartják, örökös szentségimádási nap: december második vasárnapja.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: www.szatmarilegendak.hu