A hét plébániája: SZANISZLÓ

Szaniszló, Szatmár megye északnyugati részén, a román–magyar határ közelében fekvő település. Szatmárnémeti 55 km, Nagykároly 16 km, Ömböly 12 km távolságra található. 2014. szeptember 21-én készült el az Ömböly felé vezető út. Beosztott falvak, Károlypuszta és Újmárna. A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal. Szaniszló település a 18. századig tiszta magyar lakosságú volt, és mezővárosi kiváltságai voltak. A gróf Károlyiak idejében katolikus németek és oláhok telepedtek be a szomszédos településekről. 2011-ben a község népessége 3515 fő volt ebből 1629 magyar ajkú. Lakosainak száma a 2002-es népszámlálás adatai szerint: 5195 fő. Ebből magyar: 2830, román: 1885, német: 119, roma: 345. Szaniszló a 20. század elején Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott. Szaniszló nevét 1306-ban említette először oklevél Terra Zoyzolu alakban írva, ekkor Banay Pál fiának, Miklós mesternek a birtoka volt, és határos volt Várcsomaközzel. A falu később a váradi káptalan kezére került, mert 1338-ban a Gutkeled nemzetséghez tartozó Báthori András váradi püspök e birtokát is elcserélte a Báthoriak Zaránd vármegyében fekvő Csuba és Szinta nevű birtokaival. A települést 1347-ben Poss Zanyzlaw írásmóddal a Báthoriak egyik perével kapcsolatban említették az oklevelekben. 1352-ben puszta volt, ekkor a Kaplon nemzetségbeliek osztoztak meg rajta. A községet 1374-ben alapította Báthory Lászlónak a fia, Zaniszló, ahonnan nevét is kapta. 1446-ban nevét Stnyzlo alakban írták, és a Kaplon nemzetség birtokai közé tartozott. A 15. század elején a Kaplon nemzetségből származó Károlyi család birtoka volt, azonban mellettük még a Reszegeieknek is volt itt részbirtoka a 14. század közepétől. A 16. században a Báthori-család szerezte meg, és az ecsedi uradalomhoz csatolták, vagyis több mint két évszázadon át a Báthoryak tulajdonában volt. A török hódoltság, valamint II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt sokat szenvedett. A szatmári békéig az ecsedi uradalom sorsában osztozott, s ekkor a báró Bánffyaké lett a Szatmári Béke után. Azonban amikor a gróf Károlyi család a 162 községből álló ecsedi uradalmat is megvásárolta, Szaniszlót is megszerezte: 1746-ban Szaniszló egyik felét Rákócziné fiától, a másik felét a kincstártól 1776-ban. A 20. század elején gróf Károlyi Józsefnek volt itt a nagyobb birtok. A 18. század végén több sváb család telepedett le Szaniszlón, akik a környező falvakból érkeztek. A község 1720-1785 között Mezőfény filiája volt, majd a Mezőpetri plébános látta el 1800-ig, amikor újra megalakult a római katolikus egyház, mely 1562-ben a reformáció alatt megszűnt. 1824-ben felépítették római katolikus templomukat is, de az az 1834 évi nagy földrengéskor romba dőlt, majd 1841-ben gróf Károlyi György építtette fel újra. A falu középkori temploma az Árpád-házi királyok idején épült, amelyet a reformátusok a hitújításkor elfoglaltak. 1799-ben a katolikus hívek egy tágas helyiséget építettek istentisztelet céljára, amelyet negyed évszázadon keresztül használtak. A mai templom építését a Károlyi család már 1816-ban elkezdte, de csak 1824-re készült el, amikor Nepomuki Szent János tiszteletére fel is szentelték. Nem volt azonban hosszú életű, hiszen az 1829-ben kezdődött földrengéssorozat nagyon megrongálta, az 1834-es földrengés pedig romba döntötte. 1841-re sikerült helyreállítani a templomot, amit ezúttal Szent György tiszteletére szenteltek. A hívek számának növekedése szükségessé tette, hogy a templomot kibővítsék. 1917-ben megkezdték az előkészületeket a munka elvégzésére, de a háború miatt csak 1925-re sikerült a munkát befejezni. A templomot Újházi Sándor, károlyi rajztanár festette ki 1938-ban, kívül pedig 1959-ben és 1971-ben renoválták. Ezt követően Bódi Endre ismét kifestette a templom belsejét. A templomot felújítása után Szent György helyett Kisboldogasszony védelmébe ajánlották. A templom főoltárát egy festmény díszíti, Szűzanya karján a kis Jézussal. A szentélyben egy szentet alakító szinesüveg-vitrália látható. Szoborcsoportot képeznek a Szent Vendel, Szűzanya, Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Kis Szent Teréz, Szent József és Jézus szíve szobrok.
Egy nagy plakett örökíti meg az 1914 márciusában született Szaniszlón Vizer György papot, aki később a Vezér György nevet vette fel pálos szerzetesként, a kommunista hatalom a hitéért 1951 augusztus 3-án kivégeztetett, vértanúként emlékeznek meg a falu hívei a falu szülöttjére. A szentélyt egy hatalmas freskó borítja, a felsőrészen a Szentháromság, alatta az Oltáriszentség, körülötte szentek, angyalok és egyszerű emberek láthatók. Oldalt több kicsi freskó látható, említésre méltó közülük a tékozló fiú és az irgalmas szamarítánus freskók. Szaniszlónak jelenleg kb.1000 katolikus híve van.
Említésre méltó a vasárnapi szentmisére járó hívek száma: 2013 őszén egy szentmisén 479 személy vett részt, 2015 tavaszán 406 személy és 2016 őszén 344 személy, ez a 135 személyi csökkenés a kiöregedés-betegség, valamint az elhalálozás eredménye. A templomnak kórusa is van, a falu népe buzgó hitéletet él, több rózsafüzér társulat, Mária Légió és Jézus Szíve család működik. A Szaniszlói Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt plébánia a Nagykároly II. esperesi kerületéhez tartozik. A község nevezetességei még a református templom, a görög katolikus templom 1768-ban épült és a vermes-mocsár. Az egyházi szolgálatot 2011-től Luczás Antal-Loránd plébános végzi, a kántori szolgálatot Merk Éva tölti be. A templom búcsú ünnepét szeptember 8-án tartják, de február 11-én is tartanak kicsi kírbájt a Lourdesi Szűz anya tiszteletére, örökös szentségimádási nap május második vasárnapja.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: http://www.szatmariegyhazmegye.ro/Nagykaroly-II-Esperesi-Kerulet/