A hét plébániája: NAGYTUSNÁD

A Tusnád-patak árkában 672 m magasságban fekszik Nagytusnád. 1421-ben először fordult elő oklevelekben Tusnád néven. 1567-ben 41 kapuval szerepelt.  A középkorban Kozmás filiája volt, kápolnája 1571-ben szerepel oklevélben: „7 és fél öl hosszú, 4 öl széles épület”. E kápolna öröksége egy érdekes kő keresztelőkút, amely a román korra vezeti vissza a kápolna eredetét. 1690-ben Thököly Imre tatárserege feldúlta és kirabolta a községet és a kápolnát. 1726-ban lett önálló plébánia, Verebes filiával. Tusnádhoz kötődik a csíki pityóka termesztésének említése már 1800-ban. 1822. szeptember 11-én hatalmas tűzvész pusztított a faluban, nagy része leégett. Ekkor 43 család áttelepült az Olttól nyugatra, Mitács pataka mellé, ahol megalapították Újtusnádot. A falu határa ásványvizekben gazdag. A falu jellegzetessége: a faragott kőkapuk, kőépületek, út menti kőkeresztek. A legrégebbit 1651-ben Boldizsár István kozmási plébános állíttatta. Az egyházközségnek katolikus iskolája is volt 1906-ig a plébánia szomszédságában, a templom tövében. 1906-ban új katolikus iskolát építettek a hívek, melyet az állam 1920-ban vett ki az egyházközség kezéből. 1958–1964 között Páll Gyula plébánost börtönbe zárták, a plébánia épületeit a kollektív használta, a kántori lakásba pedig az egészségügy költözött be. Említést érdemel az egyházközségből származó papi, szerzetesi, szerzetesnői hivatások száma: név szerint feljegyezve összesen 43-an vannak. Ezek között szerepel: Kovács Miklós, Erdély püspöke 1827–1852 között; Imets Fülöp Jákó pap, tanár, író, a csíksomlyói gimnázium egykori igazgatója; Dr. Ábrahám Ambrus biológus, szövettanász, 1960-tól az MTA rendes tagja. Az 1989-es változás után az egyházközség visszakapta egykori vagyonát: az erdőt, a szántó és kaszáló területeit. Továbbá az ásványvízforrásainak, népiesen borvizeinek is köszönheti hírnevét. Itt láthatjuk Románia egyetlen borvízmúzeumát, amelyet a Csíki Természetjárók és Természetvédők Egyesülete épített. A falu nevét, népiesen, a környéken lévő sok tóról és nádról kapta, innen a tosnád, majd Tusnád. Azonban eredetileg víznév volt, mely a szláv „tozno” (=zavaros) szóból származik. Utalnak arra bizonyítékok, hogy már a vaskorban, középkorban is lakták Tusnád környékét. Ilyen bizonyíték a Vártetőn lévő vár maradványai. Az írásos emlékekben, először az 1567-es 25 dénáros adóösszeírásban szerepel. Egy 1571-ből származó oklevélben említik, Verebessel közös Árpád-kori kápolnáját, mely a Schematismus szerint 1667-ben még létezett. A gyönyörű neobarokk stílusú, római katolikus templomát 1802 és 1824 között építették az említett kápolna helyére és Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel, kinek névünnepét október 4-én tartják. Főoltárát, szószékét a falu szülötte, Kovács Miklós, Erdély püspöke adományozta. Tudnunk kell, hogy Assisi Szent Ferenc, a ferences, más néven minorita szerzetesrend alapítója a keresztségben a Giovanni nevet kapta, a Francesco („Francia”) ragadványnevet annak köszönhette, hogy édesanyja francia volt. E tiszta szívű szent a földi javakról való lemondás, az egyszerűség és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alapított rend barna vagy szürke, csuklyás csuháját viseli, amit a derekán csomózott kötél fog össze. A kötél három csomója a szegénységet, szüzességet és engedelmességet, a franciskánusok kötelmeit jelenti. Az ábrázolásokban könnyen felismerhető a kezén, lábán és oldalán látható stigmákról, Krisztusnak szögek és lándzsa ütötte öt sebéről. Assisi Szent Ferenc attribútumai: feszület (a stigmák miatt), liliom (a szűzi tisztaság jelképeként) és koponya, mely a földi lét hiábavalóságát jelenti.
Verebes, Tusnád filiája, az Alcsíki-medence legkisebb települése, Vermed-pataka mellett, Tusnádtól 2 km-re található. Nevét onnan származtatják, hogy területén sok a veréb. Vámszer Géza szerint a „verebes olyan kaliba, melynek elől nyitott a bejárata, hátul pedig háromszög alakban bedeszkázott. Ilyen alkalmatosság az erdőmunkások és pásztorok ideiglenes lakhelyéül szolgált.” Neve 1576-ban tűnik fel az okiratokban. 1690-ben Thököly Imre serege a falut felgyújtotta, és csak 5 háza maradt épen. 1726-ig Tusnáddal együtt Kozmás filiája volt. Tusnád önállóvá válásakor Verebes Tusnád filiája lett. Temploma a 15–16. századfordulón épült, a barokk korban átalakult. Két ajtójának kőkerete kései gót, belül vésett rozettákkal díszítve. Régi szenteltvíztartója van. Az oltárképet, mely az őrzőangyalokat ábrázolja, 1810-ben hozták át a régi tusnádi kápolnából, az olvasható szöveg szerint 1771-ben Tompos Péter kozmási plébános költségén vásárolták. 1801-ben már termesztettek pityókát Verebesben. A falu híres volt bükkfa szuszékairól. Valamikori két borvízkútját és híres vasbányáját említik. A falu nagy szülötte, Sándor Imre (1893–1956) püspökhelyettes, a Râmnicu Sărat-i börtönben halt vértanúhalált 1956. február 7-én. A nagytusnádi plébánia a XII. Alcsiki főesperesi kerülethez tartozik. A templom búcsús ünnepét oktober 4-én tartják.  Örökös szentségimádási nap: április 12.

Jelenleg a  csíkszeredai születésű Csont Ede plébános, valamint a Romániai Magyar Bibliatársulat elnöke végzi az egyházi szólgálatot, akinek pappászentelési helye Brassó volt 2008-ban, kántori szolgálatot teljesít Mihály Tamás kántor.

Szerkesztette: Gábor Anna.

Fotó: Páll Gellért.