A hét plébániája: MAROSVÁSÁRHELY - SZENT MIKLÓS

Marosvásárhely megyei jogú város, Maros megyében. A történelmi Székelyföld fővárosának tartott település, a régió művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. A székely városok közül az egyetlen volt, amely szabad királyi város ranggal rendelkezett. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. 1323-ból származik első írásos említése. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok felégették a várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt lett. A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127849 főre csökkent, melyből 44,87% vallotta magát magyarnak. Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros Rózsák tere a számtalan barokk, szecessziós épületekkel, mint a Keresztelő Szent János-templom, Barátok templomának megmaradt tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője 4 bástyás vár, amely délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.

Csató Béla főesperes-plébános kinevezésekor azt szorgalmazta, hogy a város addigi egyetlen plébánia közössége, átláthatóbb és hatékonyabb kisebb, önálló plébániákba szerveződjön Marosvásárhelyen, így a városnak több katolikus plébániája is lett: a  Keresztelő Szent János Plébánia a Rózsák terén, a Szent Imre plébánia a Szabadság utcában, a Szent Kozma és Damján Plébánia a Tudor negyedben, Árpádházi Szent Erzsébet a Meggyesfalvi lakótelepen, Remete Szent Antal Plébánia az Egyesülés negyedben, valamint a Szent Miklós Plébánia a Kövesdombon. A Kövesdomb negyedet az 1960-as évektől kezdték meg építeni, azelőtt zöldségeskertek uralták a területet. Főleg tömbházak alkotják, de kertesházak is előfordulnak kisebb számban. A Szent Miklós-templom Marosvásárhely első temploma volt, a mai Bolyai Farkas Líceum helyén állt. A reformáció utáni időszakban a templom kihasználatlan maradt, ezért rövid időn belül romos állapotba került. Az 1602-ben leégett református Vártemplom tetőzetét is az ő cserepeivel pótolták. A rendszerváltást követően a római katolikusok a Kövesdombra templomot építettek, amelyet szintén Szent Miklósról neveztek el. A Kövesdombon 1970-től új tömbháznegyedet kezdtek építeni. Több mint kétévi utánajárással sikerült engedélyt szerezni egy lakás megvásárlására kápolna céljára, ahol 1994-ig végeztek szentmisét és hitoktatást. Sipos Mihályné, szül. Novák Polixenia szerződéssel templom céljára az egyháznak adományozta házát és telkét azzal a kikötéssel, hogy halála után lehet azt használatba venni. 1989-ben sikerült az államnál jóváhagyatni egy új plébánia létesítését, amelyet a központi plébánia látott el. A templom megépítésére 1997–99 között került sor a Sipos néni telkén György Tibor lelkész vezetésével. 1997-ben a hívek adományából sikerült az alapot elkészíteni. 1998. május 13-án, külföldről érkezett segítséggel, letették a legelső téglát és december 24-én beköltöztek, hogy megünnepelhessék karácsony ünnepét. 1999-ben önerőből az utolsó simításokat is megtették. Jakubinyi György érsek szentelte fel a templomot 1999. december 5-én Szent Miklós tiszteletére, így a középkori plébániatemplom titulusa is felújítódott. A tölgyfából készült oltárt, mögötte az üveglapra festett főoltárképet, ami Szent Miklós tiszteletére van felszentelve, a tabernákulumot, az ambót, valamint a belső berendezést 2000-ben Tamás József segédpüspök szentelte fel. Már 1981-ben sikerült egy 300 kg-os régi harangot szerezni, amelyet az erdőszentgyörgyi református egyháztól vásároltak meg. A kövesdombi plébániához tartozik a Hidegvölgy is több száz roma lakójával. A plébánia ugyan próbálkozott azzal, hogy a plébánián külön hittanórát tartson a roma gyerekek részére, ám ez a próbálkozás nem bizonyult tartósnak. A 96-os házszenteléskor családilap szerint 4500 katolikus lelket számláltak, míg 2017-ben  2385-re csökkent. A Szent Miklós püspök plébánia a XI. Marosi főesperesi kerülethez tartozik. Első plébánossa Ifj. Nagy József volt 95-ig és 1995-től a gyergyószentmiklósi származású György Tibor plébános, szentszéki tanácsos végzi a hívek lelkigondozását, a kántori szolgálatot Kakasi Ilona tölti be. Előző szolgálati helyek: Csíkszereda I., Szent Kereszt főplébánia, Szentágota, Gyulafehérvár. A templom búcsúját december 6-án tartják, örökös szentségimádási nap: október 17.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: facebook.com