A hét plébániája: KŐHALOM

Kőhalom Brassó megyében, Fogarastól 41 km-re északkeletre, a segesvár-brassói főút mellett fekszik. A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt, ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is, mely 1324-ben először szerepel új nevén oklevélben Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. Ennek a várnak a Várhegyen ma is állnak a tekintélyes maradványai. Kőhalom először 1324-ben szerepel, mint királyi vár. A várat 1421-ben a törökök feldúlták. Az oklevelek egy ideig hallgatnak róla, így csak feltételezhető, hogy a 15-16. században épültek ki tornyokkal megerősített falai. A 16. század vége felé a fejedelmek átadták a városnak. Miután a kőhalmi polgárok átvették a várat, nyomban nekiláttak falai megerősítéséhez, ekkor a város bírtoka lett.
Az 1620-as években a fellegvár körül kialakították a középső vár felső udvarát, majd felhúzták  a nyugati falat és kutat véstek az alsó várban. Nem sokkal ezután felépült a Szalonnás torony és a Szolgák tornya, majd 1643-ban a középső kapu. Evlia Cselebi 1661-ben írt a várról, mikor a törökök Ali pasa vezetése alatt elfoglalták, majd a császáriak 1691-1699 között helyreállították. Amikor az 1704-ben Rákóczi kurucai megjelentek falai alatt, védői minden  ellenállás nélkül feladták. Ezután rövidesen elhagyták, fali pusztulásnak indultak. A lakosság még évtizedekig használta raktárnak egyes épületrészeit. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásának székhelye volt. 2002-ben a hozzá tartozó településekkel 5759 lakosából 4063 román, 1245 magyar, 338 roma és113 pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. A vár az elmúlt években felújítodott 28 millió eurós költségvetéssel, melynek fele a várhoz vezető aszfaltút megépítésére ment el. A várat felújító projektben, elenyészett régészeti feltárás történt, az építészek is kikerültek belőle, így utólag próbálták menteni ami menthető. A város főterén látható egy fallal övezett templom, melynek tornya a kerítőfalban van.
Kőhalomban az első templomot a katolikus szászok építették fel a várban a 12. században. A katolikus vártemplom romjai ma is láthatók a vár középső részén. A középkori iratok szép katolikus hitéletről tanúskodnak a 16. század közepéig, amikor a város átállt a lutheránus vallásra. Kétszáz évig szünetelt a katolikus vallásgyakorlat Kőhalomban. A katolikus vallás szervezkedésére 1752-ben történik kísérlet, amikor Gábor Mihály, egy Kőhalmon letelepedett obsitos katona, lakást ajánl fel a ferenceseknek, de a városi tanács nem engedélyezi, ugyanebben az évben Csabor Mihály kőhalmi lakos telket ajánlott fel a ferences templom építésére. A terv 1761-ben valósul meg. A Brassóban katolikussá lett, de kőhalmi származású Glatz András mint konzul kerül vissza Kőhalomra. Korán elhalt fia számára kriptát építtet és hozzá 1762-ben oratóriumot. A fogarasi ferencesek felépítették az első kápolnát 1762-ben, majd 1779-ben megépítették az első kolostort. Ez hamarosan szűknek bizonyul, ezért 1779-ben nagyobbat építenek. 1802-ben a kis templom és kolostor teljesen leégett. 1802–1912 között Gróf Széki Teleki Anna volt a pártfogó, és bőséges anyagi hozzájárulással segített a templom felépítésében. A templom védőszentje ezért lett Szent Anna.

A templom stílusjegyeiben egyszerűséget mutat. Mennyezete sík. Kőkerítéséből csak falmaradványok maradtak. A déli falon a vakolat alól középkori falfestmények nyomai kerültek felszínre: életnagyságú szenteket ábrázolnak. Újabban egy középkori feszületet is felfedeztek, melyet a később rákent festéktől meg kellett szabadítani és restaurálni.  Gótikus szentségfülkéje is megmaradt. Középkori emléke továbbá egy gyönyörű kehely, legkésőbb a 16. század elejéről. Két harangja is középkori; az egyik 1402-ből „O rex glorie” felirattal, a másik 1488-ból: „S. Spiritus dicit nobis gratia” felirattal. A templom főoltáron egy forgatható szoborcsoport látható: Nagybőjti, Szent Ferenc, Szent Anna és Szűz Mária szobrokkal. A szószékből készűlt az oltár és az ambó. A templom alatt kripta van, ahol ferences atyák vannak eltemetve.
Kőhalom filiái: Alsórákos, búcsuja Jézus Szent Szíve napján, Kaca, Homoród, Homoróddaróc, Jánosfalva, Nagymoha, itt egy pár éve teljesen összeomlott a kápolna, Olthévíz, itt Fájdalmas Szűzanya napján van a búcsu, Ugra és Állomás, ahol Árpádházi Szent Erzsébet napján tartják a búcsút. 1991-ben Sánta Antal plébános nekikezd templom építésnek Kőhalom-Állomáson. Főtámogatói Bálint Lajos érsek, a reishaki nőszövetség Bauer Erika elnök vezetésével és a lelkes hívek. A templom teljes berendezését, harangot, harmóniumot a nőszövetség adományozta.1992-ben felszentelik a templomot, minden hónap második és negyedik vasárnapján tartanak szentmisét. Működik a Vándor Szűzanya mozgalom Kőhalomban és Darócon. Faragó István segédlelkész elindítja a Betlehemezést a karácsonyi időszakban a fiatalokkal.

Homoróddaróc a Királyföld keleti határán fekvő település, Brassó megyében. A Homoród alsó folyása mentén fekszik. Megközelíthető az E-60-as útról Brassó felé haladva, Székelyudvarhely irányába letérve. Az Andreanumban 1224-ben „terra Daraus”-ként jelentkezik először, 1494-ben pedig nagyszebeni számadáskönyvekben találkozunk nevével. A reformációig katolikus falu a 18. században lutheránus anyaegyházként szerepelt, s 1944-ig mint szász települést tartották számon. A második bécsi döntés következtében Magyarországhoz került és határközség lett. A háború után az egész lakosság elmenekült. A homokkőből épült, a jáki templomhoz hasonlóan indás díszítésű templomot a betelepedő református székelyek vették át. Homoróddaróc szülöttje Török Sándor író. 2011-ben a falu népessége 495 fő, ebből 436 magyarajkút számláltak, nagyrészt római katolikusok. Homoróddarócon látható az erődített evangélikus templomegyüttes, régi ortodox templom a temetőben, valamint a központban egy láncos kút emlékét is őrzik. A templom búcsús ünnepét Szűz Mária nevenapján tartják, ugyanezen a napon van az örökös szentségimádási nap is, szeptember 12-én.
A kőhalmi Szent Anna plébánia az V. Sepsi-barcasági főespersi kerülethez tartozik. Előző plébánosok a faluban Sánta Antal, Mátyás Károly, Jakab Lajos és Faragó István voltak. Jelenleg az egyházi szolgálatot a sepsiszentgyörgyi születésű Ráduly István-Zsolt plébános végzi. Előző szolgálati helyek: Nagyszeben, Beszterce, Gyergyószentmiklós és a Brassó-Szentkereszt felmagasztalása plébánia voltak és 2016-tól Kőhalom. A kántori szolgálatot Nóda István kántor tölti be. A templom búcsús ünnepét Szent Anna nevenapján, július 26-án tartják. Örökös szentségimádási nap: április 4.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: imalanc.ro